„Már ezerszer volunk ebben a helyzetben és tudom, hogyan fog reagálni. Mivel jó emberismerő vagyok, tudom, hogy újra meg fog sértődni, és csak azt akarja elérni, hogy bocsánatot kérjek tőle. Azért van erre szüksége, hogy kompenzálja valahogy az alacsony önértékelését.”

 Ezen sorok gazdájának feltehetően minden oka megvan arra, hogy így gondolkodjon. A tapasztalatai és a józan belátása stabil alapot adnak ehhez a helyzetképhez.

Mégis, amikor a munkám során ehhez hasonló megfontolásokkal találkozom, azt kezdem keresni, hogyan lehet a tudás ezen formáját félretenni. Felszabadító lenne odáig eljutni, hogy nem abból indulunk ki, amit addig igazságként elfogadtunk, hogy mit fog tenni a másik és főleg milyen késztetésből. 

Tudom, a tudásból a nemtudás felé vezető út sokaknak tolatásnak tűnik, mégis, megannyi kapcsolat számára ez a fajta nemtudás jótékony tudati tágasságot teremthetne, a tágasság pedig a közeledés és a társunk, illetve önmagunk mélyebb megismerését eredményezhetné.

 A tudás és az előfeltételezések körüli hiedelmeket feloldani, a tudásból a nemtudás felé haladni nem az emberi intelligencia, belátás vagy felismerőképesség megtagadása. Sokkal inkább egy olyan nézőpontváltás, ami kivezet a megszokott előfeltevések világából, és lehetőséget teremt egy magasabb szintű megértésre.

Ezen az előadáson erről a magasabb szintű megértésről fogunk beszélgetni.